December 29.
Elfáradtam az biztos….viszont a jó értelemben. A 2. napot egy nagy bevásárlással kezdtük, mivel hiányosak voltak a készleteink. Néhány tartós élelmiszert vásároltunk, Igazából ételnek valót vettünk, meg pár olyan apró dolgot, amire még szükségünk lehet Afrikában. A mai nap egyik csúcspontja az volt, végig gurultunk a Forma-es pályán Az egyértelmű, hogy nagyon menő volt. Szerintem az összes autósport rajongó egyik álma az, hogy eljusson erre a helyre, ami nekem ez most megadatott. Óriási volt , hogy percenként haladtak el előttem a több száz milliókat érő sportautók. Ferrari, Porsche, Mclaren, Lotus….nagyon kár, hogy ritkán látni ilyen autókat otthon. A rövid városnézés után jelenésünk volt az adminisztratív és gépátvételen Mentonban. Itt meglehetősen szigorúan ellenőrzik a szükséges dokumentumokat és az autók biztonsági felszereléseit is. A hatalmas sor miatt másfél óra alatt tudtuk elintézni az ügyet.
A gép átvételre max 1,5 órát saccoltunk de ebből négy lett, mivel le kellett bontanunk az autó néhány belső elemét ahhoz, hogy hozzáférjünk egy fontos kábelhez a “PIROSHOZ” 🙂ami a digitális ROADBOOK áramellátását adja.
Nagyjából 2 órát kínlódtunk vele, mert sötétben fejlámpa fénye mellett kábeleket keresni nem húsvéti körmenet. Az egész átvétel procedúra valóban egy szükséges rossz a versenyzés kapcsán, de a lényeg, hogy túl vagyunk rajta.
20.30-kor beültünk egy egész jó marokkói étterembe, megkóstoltuk a hagyományos marokkói ételt a Tajint és hazakocsiztunk..
December 28.
Végre december 28.. alig vártam! Reggel enyhe gyomorgörccsel keltem, de nem a félelemtől hanem talán csak az ismeretlentől való aggályaim miatt. Eddig csak édesapámtól hallottam történeteket a sivatagi versenyzés nehézségeiről, hogy nehéz, az időjárás hideg és meleg egyszerre, és meg lehet szenvedni rendesen az út viszontagságaival. Viszont, ha egyszer elmész Afrikába versenyezni, akkor talán örökké visszavágysz. Édesapám is így van ezzel. Tehát eljött a csütörtök, az indulás napja. Reggel 5 órakor kor felkeltem, 6-ra bepakoltunk és 7-kor elindultunk a Testnevelési Egyetemről Monaco irányába. 12 óra alatt pontosan 1301 km-t tettünk meg a TF-ről a francia szállásunkig, szóval viszonylag tempósan haladtunk. Mivel nagyon fáradt voltam, az út elején aludtam egy-két órát, (mivel a korán kelés sosem volt az én sportom), de utána teljes éberséggel figyeltem az utat. Velünk utazott Szentkuti Ákos is, a Totalcar.hu vezető-szerkesztője, aki velem együtt ugrik fejest az ismeretlenbe.
Édesapám rezzenéstelen arccal tolta le az utat és próbált minket tanítani az itiner olvasás alapjaira. Egy nagyon aranyos kis apartmanban foglaltunk szállást. Este sikerült még néhány pizzát is rendelnünk és szerintem mindenki jól lakott. Holnap adminisztratÍv és gépátvétel vár ránk a hivatalos program szerint, de ezen kívül van még néhány érdekes programunk. No, de erről majd holnap..
